Bemutatkozás

Lőrincz V Gabi designer, textilműves oktató vagyok. Első sorban textil designer, de másik kedves terület számomra a fotó és az animáció világa. Érdekesen indult a pályám. 10 évesen pár perces kisfilm láttán ismertem meg a szövést, majd 12 évesen felvételt nyertem a városi Filmkörbe. Ez a két művészeti terület végig kíséri azóta is az életem. Textil és a film.

10 éves koromban egy dán kézműves kisfilm hatására kezdtem el szőni, tulajdonképen teljesen magamtól. Korán megtanultam hímezni, kézzel varrni, kötni, horgolni. Az általános iskolai rajz szakkörben pedig a batikolás, a monotípía és a linómetszés érdekelt leginkább, de tagja voltam bábszakkörnek is, ahol az előadott kis darabokhoz mi készítettük a bábokat, díszletet és számos versmondó versenyen is szerepeltem díjazottként. Nem véletlen, hogy 12 évesen tehetséggondozás keretében Egerbe delegáltak az iskolámból megyei Textiles Szakkörbe, de ugyanebben az időben beválasztottak a Hatvanban akkor induló Animációs Stúdióba is. Komoly rajzi felvételi alapján kerülhettem be ebbe a csapatba és komoly filmes elméleti és gyakorlati képzést kaptunk. Közben Egerben számos olyan textiles technikát tanulhattam, amit addig nem ismertem, a makramét, a gyapjúrátétes varrást, a selyemfestést, és különféle érdekes hímzéseket. Tanulmányaimat Pécsett folytattam Művészeti Szakközépiskolában Textil szakon, de tagja lettem a pécsi IXILON Amatőrfilm Stúdiónak is. Ebben az időben, a nyolcvanas évek elején, Pécs az új művészeti irányzatok központjává vált. Rám is nagy hatással voltak az avantgarde gondolatok.

A textil tanulás mellett voltam amatőrfilmes, amatőrszínész, később dolgoztam textilrestaurátor műhelyben és a Bóbita Bábszínházban. Így az Iparművészeti Főiskolára teljesen szabad, a tradícionálist megkérdőjelezni akaró gondolkozásmóddal kerültem be, mely a szövési módok továbbgondolására a szőnyegtervezés hagyományának megváltoztatására sarkalt. 1986-87-ben kikísérleteztem a réteges csomózást, majd a plasztikus csomózás lehetőségeit. 1989-ben a rendszerváltás időszakában ötletgazdája és egyik főszervezője voltam az első Művészeti Főiskolások Fesztiváljának, mely három napos összművészeti fórum volt. Keszthelyen rendeztük meg, mert az akkori városvezetés nyitott volt ilyen jellegű rendezvény fogadására. Célunk az volt, hogy a művészeti felsőoktatásban tanuló fiatalok megismerhessék egymást, bemutatkozhassanak a közönségnek. Az akkori Oktatási Minisztériumtól még dicséretet is kaptunk, amin eléggé meg is lepődtünk. Másodévesen halasztottam, Helsinkibe költözhettem, ahol megismertem a ryijy csomózást és ez mellett kidolgoztam a kontúrhurkolásos technikát. Itt kaptam meg életem első megbízását egy magánszemélytől, majd Finnország akkori legprominánsabb Bankjának is tervezhettem faliképet. 25 éves voltam akkor. Visszatérve a főiskolára, a finn ryijy csomózási technikát is bátran átdolgoztam, a szálakat egészen hosszúra hagytam, vagy hullámosra vágtam, vagy tömegben csomóztam, ami abban az időben elég nagy megbotránkozást váltott ki a hagyományos kárpitművészetet követők között.

Azóta eltelt 20 év, s ma már ez elfogadott technikai lehetőség. 1992-ben Dióssy-Nagyajtai díjat kaptam óriási méretű ryijy akvarell terveimért. A diploma után közvetlenül megkaptam életem első hazai megbízását. A Hotel Hélia szálloda igazgatói tárgyalójába terveztem faliképet. Azóta folyamatosan tervezek faliképeket, szőnyegeket, textiltárgyakat, öltözékeket, kiegészítőket, lakástextileket különféle technikákkal. Az alkotás mellett részt vettem 10 évig művészetoktatásban is. Kidolgoztam egy speciális rajzoktatási modellt, illetve egy alapfokú művészetoktatói pedagógiai programot írtam textil, grafika és fotó szakok indításához, mely kiváló minősítést kapott. A kerületi Pedagógus Továbbképző Intézetből többször felkértek bemutató óra tartására, de a textiltechnikák és a textiles kísérleteim témakörében is hívtak előadásokat tartani vidéki tanárképző főiskolára, kézműves körökbe vagy művészeti egyetemre.

A textil mellett a másik szerelmem a fotózás, az animáció. Pécsett, az IXILON stúdióban készítettem még középiskolásként az első rajzfilmemet, amelyért a Nagykanizsai Amatőrfilm Szemlén a Baranya megye különdíját kaptuk, a csapatunkkal. A legutolsó önálló animációm illetve ez inkább filmetűd, most Erdélyben szerepel egy képzőművészeti emlékkiállítás sorozat keretében. Textiljeimmel, fotóimmal - grafikáimmal - most már animációval is rendszeresen szerepelek országos kiállításokon, de érdekel a jelmez- díszlet- látvány tervezés is. Készítettem jelmezt, díszletet utcai pantomin előadásokhoz, gyermek előadásokhoz. Alkotásaim megtalálhatóak közgyűjteményben, középületekben és természetesen magánszemélyek otthonában itthon és külföldön egyaránt. Gondolkodó, elemző, kísérletező alkat vagyok.

Láttatni szeretnék fotóimmal, animációimmal, festményeimmel és szeretném népszerűsíteni elsősorban a falikárpit tervezést, ezért érzékenyen próbálok reflektálni a mai kor kihívásaira, technikai újításokra, mint designer. Szeretem a munkám mind a textil, mind a média területén. Számomra az alkotás tényleg öröm.